Technikai szinten a stream, mint internetes közvetítés, fő meghatározó tulajdonsága az, hogy a digitális tartalom egy központi kiszolgálón tárolódik és a felhasználó számára folyamatos áramlásban ennek szeletei vannak elküldve valós időben, szemben a letöltés (download) fogalmával, ahol a tartalom teljes egészében a felhasználó eszközére kerül, majd azután lesz elérhető. A stream egy időben kiterjedt, folyamatos adatátviteli állapotban lévő kommunikációs forma két eszköz között.

Ezen definíció alapján először akár a telefonvonalak működéséhez hasonlóan képzelhetnénk el a streamet: egy interneten keresztül kialakított forródrót, ahol folytonos kapcsolat történik az adó és vevő között. A digitális TCP/IP alapú hálózatok működése azonban sokkal jobban hasonlít borítékolt levelek küldéséhez egy postai rendszerben. A csomagkapcsolás elvén a küldő a digitális információ egy szeletét (payload) felcímezi a fogadónak, majd elindítja útjára a hálózatba, ahol az IP cím információi alapján routing-algoritmusok juttatják el hálózati csomópontokon keresztül a címzettnek.

Fontos megkülönböztetni az on-demand és live streamek fogalmát. Az on-demand stream egy már befejezett digitális tartalom szeleteit közvetíti a központi egységből, melyet a felhasználó választ ki a központ könyvtárából. Egy ilyen streamre példa a Spotify szolgáltatásának használata, mely 2024-ben 751 millió átlagos havi felhasználóval a legnépszerűbb zenei streamelő szolgáltatás volt, ahol a felhasználó kiválaszthat egy számára kívánatos zenei tartalmat és, az internetkapcsolata sebességétől függően, lejátszhatja azt, mintha a saját eszközén lenne a fájl. Ebben az esetben a felhasználó az interfész segítségével elküldi a központi adattárolónak, hogy az adott tartalom melyik szeletét szeretné elkérni az adott pillanatban, amit a tároló kiszolgál (server).

Egy live stream esetében minden csak szeletek és csomagok szintjén történik, létezik tárolt egész. Ha valaki egy közösségi média alkalmazásán a “Go Live” opciót választja az okostelefonján, és a szobájára irányítja a kamerát, akkor a telefonja a szobájának képét és hangját digitális csomagokba foglalja és feladja a platform legközelebbi szerverének, ahonnan elérhetővé válik a többi felhasználó számára. A nézők megkapják ezeket a csomagokat, melyből a saját okostelefonjuk összeállítja a kért szoba élő képét. A live stream információ-átadási módszere tehát olyan, mint amikor valaki tíz másodperces hangüzenetekben mesél el egy történetet, néha válaszra várva, ahelyett, hogy az egészet leírná egy hosszú üzenetben.

Marshall McLuhan szerint a médium maga az üzenet, vagyis a kommunikációs forma elsősorban tartalmat közvetít de közben azt is meghatározza milyen minőségben történnek az emberi kapcsolatok rajta keresztül. Az is üzenetet közvetít, hogy milyen médiumot választunk hordozónak, például egy kézzel írott levél más hatást kelt, mint egy azonos tartalmú e-mail. A live stream sajátos tulajdonságaival ilyen szempontból túlmutat egy egyszerű közvetítési technikán és egy egyedi jelen-érzetet teremtő médiumként fogható fel. Nem létezik tárolt egész: a kép pillanatról pillanatra épül fel, omlik össze és kerül átadásra. A néző és közvetítő ugyanabban a pillanatban létezik a médiumban és a kommunikációjuk az ami meghatározza a tartalmat. Az on-demand stream ezzel szemben időtlen, egy archívum. Ez egy, a technikai sajátosságokon túlmutató ontológiai különbség: a live stream jelen van, nem pedig rögzít.

Ez az egyidejűség adja a live stream sajátos tulajdonságait és okozza közvetítő közegének anomáliáit. A csomagkapcsolás során a megtett úton a csomópontok között több tényező is befolyásolhatja a feladott csomagok célba érését, pl. egy hibás router, melyek csomagvesztést (packet loss) okozhatnak. Ez kiesést jelent az érkező csomagok között, és minden felhasználót máshogy érinthet az egyedi földrajzi elhelyezkedésükből fakadó változó hálózati elérési útjaik miatt. A csomagvesztés on-demand streamek esetében nem okoz túl nagy gondot, inkább meghatározza a közeg karakterisztikáját: Spotifyon átmenetileg csak visszafelé tudunk tekerni, YouTube video leáll pufferelni, képek nem töltenek be egy weboldalon. Ezek a hálózati hibák ilyenkor lelassítják a felhasználó élményét, de a hiányzó csomagokat újra le tudja kérni a tárolt egészből, és összességében nem sérül az információ amit a szerver szolgáltat.

A csomagvesztés ellenben egy live stream esetében sokkal nagyobb gondot okoz, mint egy on-demand streamnél. Erre példa egy Zoom felületén történő csoportos értekezlet, ahol az általunk hallgatott beszélő hangja hirtelen érthetetlen recsegésre változik egy pár másodpercre: a csomagvesztés miatt kimaradt adatok űrjét a program megpróbálta valamivel kitölteni de a valódi mondatot csak akkor hallhatjuk újra, ha megkérjük a beszélőt, hogy ismételje meg. Ezt a tulajdonságot leszámítva a stream olyan közeget teremt a közvetítő és néző között, ahol az résztvevők folyamatos összeköttetésben állnak valós időben. Ebben az éterben létezik a live stream, adatszeletek formájában amik a közvetítő valóságának pillanatnyi csomagjait tartalmazzák, és amiket végül egy lejátszó ágyaz be egy alkalmazásba vagy weboldalba, hogy a néző számára befogadható formában jelenjen meg.